Szomor� t�rt�net
 
Kisle�ny, kit senki nem vett �szre 
Cs�nya volt �s elhagyott 
Kisle�ny nem n�zett a szemekbe 
Szomor�an hallgatott 

� nem kellett senkinek 
Nem h�vt�k kedvesen 
F�lt a g�nyos szavakt�l 
�rny�kban �lt csendesen 
V�rt, de senki nem felelt 
Hogyha m�gis k�rdezett 
F�jt, ha egyszer elesett 
�tn�ztek rajta az emberek 

Az este sz�llt, elt�voztak a f�nyek 
A vil�g megv�ltozott 
S�t�ts�g megsz�p�tette arc�t 
�jszaka ha �lmodott 

�lm�ban r�s�t�tt a Nap 
Mindig k�k volt az �g 
Sz�ps�ge f�ltett kincse volt 
Nem adta semmi�rt 
T�ncra most h�vt�k oly sokan 
Megfogt�k k�t kez�t 
V�rt�k hogy elk�s�rj�k �t 
Megcsod�lt�k sz�p szem�t 

Sz�lt egy hang, mely el�zte az �lm�t 
Sz�nes k�p �gy �sszet�rt 
S�padt f�ny borult a kis szob�ra 
Arca f�radt s meggy�t�rt 

� nem kellett senkinek 
Nem h�vt�k kedvesen 
F�lt a g�nyos szavakt�l 
�rny�kban �lt csendesen 
�lm�ban r�s�t�tt a Nap 
Mindig k�k volt az �g 
Sz�ps�ge f�ltett kincse volt 
Nem adta semmi�rt 

Alszik �s nem v�r �bred�st 
S�t�t �j elvitte �t �r�kk� 
Alszik �s nem v�r �bred�st 
S�t�t �j elvitte �t �r�kk� 
Alszik �s nem v�r �bred�st 
S�t�t �j elvitte �t �r�kk� 
Alszik �s nem v�r �bred�st 
S�t�t �j elvitte �t �r�kk�
 
Ω Metamorf�zis I.

 
B�lcs�nk a romokon �llt, 
Rokonaink mind k�r�lvettek. 
Fogakat rejt� b�jmosollyal 
N�zt�nk, ha r�nk nevettek. 

Tetszett a vereked�s, 
Mozikba' lest�k: hogy csin�lj�k. 
Kirakatok k�zt �lmodoztunk, 
Bentr�l a gazdags�g figyelt r�nk. 

K�s�bb a f�stkarik�t 
K�z�sen f�jtuk sz�p kerekre 
Valaki fogta, 
S �tugrottuk sorban sz�delegve. 

Gy�nge az anyai k�z, 
Vihar el�l m�r senki nem v�d. 
Anyai k�zb�l szerte hullva
K�rm�nk az �let h�s�ba t�p. 

S�rhatsz, ha meg�lel�nk, 
Szavaink �z�t �gysem �rzed. 
Fiaid volrunk t�voz�skor- 
M�sok, kik visszat�rnek. 

Borb�l mi nem ihatunk, 
Poharad sz�nkkal �sszeh�zn�nk. 
Te, aki sz�lt�l szenved�ssel, 
T�bb� te nem ismerhetsz r�nk!
 
Ω  Metamorf�zis II.

 
V�gtelen pusztas�g, k�nny� port szit�l, 
B�borsz�n� �g alatt a nagy t�meg csak �ll... 
�me itt az ember, r�n�z minden szem, 
Az egybegy�ltek v�rj�k, hogy �j csod�t tegyen. 
Sz�tlanul megt�ri- m�gsem jut keny�r. 
Nyomtalanul t�nik el, amihez csak �r. 
A puszt�t�s csod�j�t a sz�lbe sz�rja sz�t, 
N�la volt a kezdet, az embern�l a v�g.
 
Ω  �n Elmegyek
�n elmegyek - sz�lt a kisgyerek -, 
Neked elmondom, m�snak senkinek. 
Majd addig megyek, m�g lesz egy kis sziget, 
Ahol boldog leszek.  
 
�n elmegyek, itt az emberek, 
Ahogy n�znek r�m, �rzem, hidegek. 
H�t addig megyek, m�g lesz egy kis sziget, 
Majd �rok neked.  
 
Nem sz�ltam neki, nem mondtam, 
Nincsenek szigetek. Csak azt mondtam: 
Fi�, �g veled, v�rom a leveled,  
 
�n elmegyek, itt az emberek, 
Ahogy n�znek r�m, �rzem, hidegek. 
H�t addig megyek, m�g lesz egy kis sziget, 
Majd �rok neked.  
 
Nem sz�ltam neki, nem mondtam, 
Nincsenek szigetek. Csak azt mondtam: 
Fi�, �g veled, v�rom a leveled,